Mostanában azzal próbálkozom, hogy lehetőleg úgy intézem, eléggé éhes legyen mire evés idő következik. Ezt a következő módszerekkel igyekszem elérni: futtatás, lásd lejjebb a játszóterezést, valamint alma evés, mert az talán jobb étvágyat csinál. Ha már az evésnél tartunk, próbálkozunk vele, hogy átvegye a kanál fölött az uralmát. A mellékelt képen látszik, hogy ez még egy fejlődési folyamat, mely a kezdő és haladó kontinuumon helyezhető el, és még csak gyerek cipőben jár. De (!) fejlődik. Sose gondoltam, hogy a kéz-száj koordináció ilyen nehéz lehet. Ott kezdődik a dolog, hogy nem nézi amit csinál. Ez amúgy a járására is jellemző. Állandón elfikázik szegénykém, mert nem néz a lába elé. Ugyanígy van az evéssel, nem nézi a kanalat ergo amikor megpróbál merni az ételből nem kerül semmi a kanálra. Ezután ha valami mégis odajut, akkor mire a szájához ér a falat, elfordul a kanál és még kevesebb az esély, hogy étel jusson a kicsi szájába. De sebaj, majd ez is alakul még. Abban viszont hihetetlen mód jeleskedik, hogy kilökje a nyelvecskéjével a nem szimpatikus étket.
A már említett futtatás a játszótéren történik. Most kezdjük felfedezni a környék játszóit. Az a kettő amin eddig jártunk felépítésében elég hasonló, Csibike érdeklődése pedig egyenlőre egysíkúnak mutatkozik. Tekintve, hogy a fő célpontunk a hinta. Nem mintha itthon nem a hinta lenne továbbra is a nagy kedvenc... Tehát kiérünk és akkor irány a hinta, főleg ha van hely. Ha nem akkor félszemmel folyamatosan odasandítva úgy teszünk,mintha valami mással foglalkoznánk, úgy mint csúszdázás nagy duzzogva. Aztán ha felszabadult akkor spuri a hintához, mielőtt más szemfüles kisgyerek/anyuka felfedezi!!! Akkor hát kezdődhet a hinta-palinta orrvérzésig, na ó unalomig. Eme jeles tevékenység végeztével jöhet még egy kis csúszda, esetleg egyéb hintázó alkalmatosság, úgy mint hinta fóka/ hinta kutya / hinta akármilyenállat. Úgy egy óra elteltével anya megúnja a történetet, és akkor mehetünk haza, de előtte még a homokozót útba kell ejtenünk egy rövidke afférra. Itt még a cél az,hogy minél kevesebb homokot egyen meg a gyerek. Miután teljesítettük a küldetést mehetünk haza. A hosszú úton még egy kis keksz és alma elfogyasztása, tekintettel a nagyfokú kalória veszteségre. Hiába, nagy móka a cseperedés.
A fürdése körül is változások zajlanak. A kis kádból átvándorolt a nagy kádba. Részben mert kis kádat hamarosan életében először Magyarországra látogató Zelmi kapja használatba, részben meg már tényleg kezdte kinőni. Itt is nagyon ügyi. Egy pillanat alatt megtanulta, hogyan kell felmászni a kád öblös szélére, ami egy dolog, de a nagy dolog itt jön. Kétszer mutattam meg neki, hogy itt is ugyanúgy kell lemászni, mint ahogyan az ágyról (
Végezetül még néhány friss kép:
Cica varázslat folyamatban.
Megigyam e a fincsi smoothit vagy inkább aludjak még???
