2012. január 23., hétfő

Ébredezve

Nyugalom, nem arról fogok írni, hogy épp most keltem és milyen jó volt úgy ébredni, hogy hasamra süt a nap... Habár megtehetném, ha miután haza jöttem, visszafeküdtem volna és ezt követően írom meg ezt a bejegyzést. De ma annak ellenére nem fogok így tenni, hogy hajnal éjfélig önként és önélményként alkottam, majd miután lefeküdtem, Csibus egy óra elteltével kétszer is tartott nekem tíz perces triádát, hogy miért is lenne jobb megoldás, ha ő aludna a mi ágyunkban, nem pedig a sajátjában....
Az előző mondatban azért már pedzegettem, miről is fogok ma írni, mégpedig arról, hogy újra van egy kis időm, és ezzel a lendülettel beleugrottam a kreativitás világába. Mondhatni önkiteljesítek, ami számomra azt jelenti, hogy új dolgokat sütök, kézműveskedem és van időm blogot írni. Ez utóbbit szeretném kicsit sűrűbben is megtenni, mint az elmúlt egy-két év során, felváltva persze a Csibe bloggal.
Ami a sütést illeti, rákaptam a kelt tésztákra, így a múlt heti zsömlét követte a pénteki perec és a tegnapi rozsos bagett. Bár mindegyik határozottan jól sikerült, kiemelkedik közülük a perec, ami valami isteni lett, és úgy érzem sűrűn meg fogom ismételni. Még én magam sem találtam benne javítani valót!!! A receptek innen származnak: http://limarapeksege.blogspot.com/ ajánlom figyelembe. Ez eddig azért nem is olyan érdekes, ami miatt számomra mégis fontossá vált, azonkívül, hogy mi remek jókat ettünk,  az az, hogy kedvenc Csuti nagyanyám megjegezte, hogy az ő nagypapája, úgyis mint Hacker Vilmos, pék volt, és biztos tőle örököltem az affinitásomat a sütés iránt. Mindamellett, Vilmos lánya, aki egyben a Csuti édesanyja is volt, született Hacker Szidónia, az ausztriai Lackenbachból, édesapja kedvenc és komoly lánya szintén tanult, majd levizsgázott a papa mellett, mint szabad pék inas. Mindezt pedig már Sopronban tették, ahova a papa házasságkötése után költözött. Az országváltás oka a családi nézeteltérés, miszerint miért is vesz el, egy jó módú, pék családból származó fiú, egy olyan lányt, mint Betti nagymama, aki habár gyönyörű volt, mégis egy szegény, 13 gyermkes szegény család sarja. Hiába, ilyen ez a szerelem. Csutihoz visszatérve, ő is anyai ágon örökölhette, hogy isteni sütiket sütött. Mostanában már ritkán süt, ha mégis azt is inkább csak más sütőjében, mert a sajátja inkább csak éget. Persze az is remekül működik, ha irányít, mármint a Csuti, a sütést, így két legyet egy csapásra, mert miközben elkészül a süti, meg is tanulom. Az egész ügyből a lényeg, hogy ennek "ürügyén" újra elővettem a családfa rajzomat, amit nagyon szeretek újra és újra átbogarászni. Szeretném heted íziglen visszakeresni a családtagokat. Azt mondják a különböző sorsok, történetek hét generáción keresztül ismétlődhetnek egy családban. Amit én tudok az négy generáció, így még lesz egy kis munkám a dologgal.
Ahogy fentebb már említettem, a sütés mellett a másik kedvenc a kézműveskedés. Újra nekiláttam hát, így célt adva tanulás után felszabadult időmnek, a karácsonykor befejezetlenül maradt díszeknek ;), mert karácsony lesz jövőre is. Ennek az eredményéről, majd külön postban fogok beszámolni. Most egy képet mutatok a tegnap elkészült nyaklánc fejpánt párosításomról. A kép elég slendrián lett, de ha valakit érdekel, szívesen küldök róla jobban sikerültet is a későbbiekben.  Az alapja két már kinyúlt, megunt pulcsim, akik így nyertek életüknek új értelmet. A rózsaszín pulcsit egyszerűen felkarikáztam, ami annyira nem is volt egyszerű, mert az ollóm, mióta nem csak szabás varrásra használjuk, hanem konyhai segédeszközként, eléggé eléletlenedett. Utána a kék felsőnek is felszabdaltam az egyik úját csíkokra. A kékekből 3x3-at összefontam, ezekkel fogtam össze a nyakláncot és egyszerűen magamra aggattam. A hajpánthoz két kék és egy rózsaszín csíkot összefontam, a végét össze varrtam és még egy kis kék anyaggal beborítottam, csak hogy még profibbnak tűnjön ;) A profizmust amúgy mellőzöm, mert a rózsaszín anyag kicsit foszlós, és bár attól nem tartok, hogy egyszer csak elmúlik a sálam, de azért helyes kis rózsaszín bolyhokat eregetek a környezetembe..... A nagyok ez ellen mit tesznek???

2012. január 1., vasárnap

Szilveszteri és újévi szokások és hagyományok



A szilveszteri szokások kapuját a már tíz éve  megszokott társasággal közös bulizással nyitottuk meg. A másik immár hagyománynak tekinthető része a közös összejövetelnek az éjféli lencse, ami most is nagyon finomra sikerült. Éjjel nem voltam nagy lendületben, ami az evést illeti, úgyhogy ma igyekeztem behozni a dolgot és megadni a babonáknak, ami jár, jó sok lencsével. Ha csak ezen múlik a jó anyagi körülményünk, én megtettem a magamét.
Az újév első napjának is fontos hagyományai vannak, úgymint a Macskafogó megtekintése.Ezt korábban én szinkronizáltam másnaposan KedvesM-nek. Magyarról- magyarra.  Idén a stafétát - felhívva rá a figyelmet, hogy ő nem másnapos!!! - átvette tőlem Csibus, aki miután beleunt a Vukba, rákattant a Fogóra. Így naponta akár háromszor is megnézné. Én persze szuper szigorú (haha, ezen magam is nevetek) igyekszem korlátozni ezt, egy alalmakra, több kevesebb sierrel. Mindenesetre most épp figyeljük Grabovszkit, aki épp beszállt kis piros kocsijába.
Íme is egy kép, a közös bambulásról, szigorúan pizsamában, tréningben :)
Részemről a január elsejei kötelező a Sex és New York aktuális részének megtekintése, amibe bele is kezdtem, habár volt egy kis vitánk róla Benedekkel, de mire meggyőztem, a lejátszó kiakadt...
Ezt most nem tudom mire véljem. Bár sejtem KedvesM pontosan meg tudná magyarázni ezt a természet fölötti jelenséget....
Utóbb említett még tegnap benyújtotta igényét, miszerint számára nem évkezdet az újév Gyűlölet nélkül, így estére még ezt is beterveztük.



Záró akkordként pedig kihagyhatatlan a pizzázás, így ha nem a tévé előtt fogunk, igen elítélhető módon, bambulni, akkor enni fogunk. Mindez egy nagy közös családi pizzázásban fog kiteljesedni.

A hagyományok fontosak.