Férfi agy - női agy

A kettő között állítólag vannak különbségek... Van, aki már hallott olyan kutatásokról, ami hitelt érdemlően bizonyítja a dolgot. Néhányak úgy is gondolják, hogy ezt minden naiv tudós, lásd a "mindennapi ember", tudja, és ez nem is kérdés. Én nem is olyan régen egy férfi és nő között elhangzott dialógus során tapasztaltam meg.
A helyszín a bőrgyógyászat. Szereplők: a főorvosnő (kb 45 lehetett), egy megfigyelő orvos ( férfi, szinén 40-es), én (nő, egyre több...). A helyzet szerint dokinéni épp ellátni készül az ujjamat, az eljárás szerint cseppfolyós nitrogénnel fagyasztja az ujjamon  szemölcsöt, úgy könnyebb lesz majd kiszedni... na de nem is a szaftos részleteken van most a hangsúly, tehát a párbeszéd:
- Csináltál már ilyet? - dokinéni
- Még nem. -doki
- Előtte érdemes kipróbálni, milyen érzés, csak, hogy tudd. Nem túl kellemes. - dn.
- Á, nem köszi. - d.
- Én kipróbáltam, csak, hogy tudjam, mit éreznek a betegek. - dn.
- Önnek milyen érzés? - hozzám fordulva - Tényleg kellemetlen? - d.

No comment.

Megfutott Mumus

Eredeti megjelenés itt: 

http://dkteam.blog.hu/2012/03/01/megfutott_mumus_yt_beszamolo

Yours Truly beszámoló

Karácsonyi ajándékként magamtól magamnak beneveztem a Vivcitta 12 km-es távjára, hasonló motivációból, mint amiből anno a drágábbik futócipőmet megvettem. Nevezett az első darabom fajtájából, és a különleges esemény idején nulla, azaz nulla km-t futottam önszántamból. De az elhatározás adott volt, ár-érték arányban, valamint az időhasznosítás szempontjából is a futás tűnt a leghatékonyabb sportnak, ami akkoriban szóba jöhetett. Ha már cipőt vettem, nem ötezer forintért, akkor rosszul éreztem volna magam, hogy nem használom ki, így elindultam. Meglepő módon egész jól ment a dolog, nyáron már elmentem az első jótékony 5 km-es futásomra (eredmény: futottak még kategória ;). Visszatérve a kezdő gondolathoz, hasonló Mumusként telepedett a vállamra a 12km, hiszen akkor még a 7-10km volt a maximumom. Persze, minden közös futáson bátorítottak, hogy ha ennyi már sikerült, akkor a maradék 2-4 km-rel sem lesz gond, és el is hittem nekik, de Mumus azért csak gyúrta-gyúrta a lelkem serényen. Persze nem véletlenül hívtam Őt segítségül, a kihívás nagyobb teljesítményre serkent, bla-bla-bla, de igaz. Elvben több edzéstervet is kidolgoztam magamban, heti tervrajzot készítettem, napokat osztottam szoroztam, majd minden maradt a régiben, futottam, amikor tudtam, amennyit tudtam. Közben kitűztem célul a gyorsulást, ami legalább kéthetente eszembe is jut, ilyenkor futok 6*30 mp sebeset lobbal és roppant büszke vagyok magamra. Utána pedig rendre megnyugtatom azzal, hogy majd csak sikerülni fog valahogy, ha más nem otthon maradok. Szerencsére a hozzám hasonló lányok kitalálták, hogy fussuk le a távot, mert ők sem biztosak eléggé magukban. Ez egy kicsit megnyugtatott, mert bár a Mumusom ezzel megduplázódott őszintén reméltem, hogy a lányok csak nem fognak majd elhagyni, hogy dugámba dőljek. És feladatom is van, kakaóscsigát ígértem a befutóknak. A jó ügy érdekében ott kell lenni.

Aztán jött az YT a Hajógyári Szigeten. A már magasztalt hölgyek bejelentették, hogy hasonló sebességet terveznek, mint én, így le is csaptam a társaságukra; rögtön, ahogy patak parti társaságommal megérkeztem a bemelegítés végére. A megpakolt asztalra betáraztam a banán és szőlőcukor muníció következő adagját. Utána eljátszottam, hogy bemelegítek, majd lázasan keresni kezdtem a DK lányokat. A közös indulást követő körbe forgolódásom végül sikerrel járt, mindenki megkerült és még a DK fotóról sem maradtam le, majd immár együtt indultunk. Terveim között szerepelt 2-3 kör laza kocogás. A lazaság maradt, viszont különleges futótársat is kaptam magam mellé - utólag egyszerűen csak A Mesternek becéztük -, és harmadik kör felénél már azon filozofáltam, hogy talán még egy negyedik is beleférhetne az életembe. A Mester egy : „Ezt természetesnek vettem.” kijelentéssel nyugtázta, és átlendített az egyes számú holtpontomon. Közben folyamatos visszajelzést adott róla, hogy éppen hány km-nél, milyen sebességgel tartunk, beszámolt a pulzusáról, és még arra is volt ideje, hogy az edzéstervét leellenőrizze, minden a legnagyobb rendben halad. Nagyon jó érzés volt megfutni a tervezettet. 

A pszichológus különítmény :)

A negyedik körben megbeszéltük, hogy itt már nem adhatom fel, innen csak egy ugrás a 12 km, úgyhogy hajrá, ezt már megcsináljuk. Ezek után félelmet nem ismerve léptem be az ötödik körömbe, amikor újabb holtpontot éltem át. Ezt viszont elütöttem annyival, hogy most már Mumus úgyis huss, így akár mélypontom is lehet, végigfutom, ha leszakad az ég akkor is.  Végül 14,07-el zártam a napot. Ismét ellazáztam a nyújtást, ami a látszattal ellentétben nem jellemző rám, majd mindenkinek megköszönve a közösséget haza indultunk. Séta közben különlegesen ruganyosnak éreztem a lépteimet, és miközben zenét hallgattam még titkon tánclépéseket is tettem. 

Pirított hagymás vekni

Mint már írtam mostanában aranykorát éli nálunk a kelt tészta sütés. Ennek jegyében készült ez a pirított hagymás vekni. A képen csak az látszik, hogy szép, legalábbis szerény véleményem szerint, de az a valóság, hogy nagyon finom is. A héja ropogós, a belseje pedig szuper könnyű, csöppet édeskés, amit a mézzel pirított hagymának köszönhet. Ettől nem kell megijedni, épp csak az ízesítés kedvéért került bele. Ami még a titok részhez tartozik (habár nem is olyan nagy titok) a krumplipüré, ettől lesz könnyű a megsült tészta. Imádom. Az pedig, hogy jól sikerült, mi sem bizonyítja jobban, mint, hogy KedvesM  megkért rá, hogy ma újra süssem meg. Így nem kell anyósoméknak sem bolti kenyeret vacsorázniuk, helyette csemegézhetnek ebből.
A recept alapja Limarától jött, (nem meglepő módon :) http://limarapeksege.blogspot.com/2010/09/fuszeres-piritotthagymas-bagett.html. Egy picit alakítottam rajta, és fele mennyiséget használtam, mert nekünk az is bőven elég.

Hozzávalók

• 25 dkg BL 80 liszt
• 2 tk. só
• 1,5 ek. krumplipüré
• 2 kk ecet
• 15 dkg öregtészta
• 1 tk. cukor
• 1,6 dl víz
• 0,5 dkg élesztő

A pirított hagymához:

• 2 közepes fej hagyma
• 1-1 ek. friss rozmaring, 
• 3 dkg vaj
• 1 tk. méz
  
  
  Először a hagymát pirítom le, amihez akkor adom hozzá a rozmaringot, mézet, amikor már elkezdett pirulni. Amíg egy kicsit hűl a hagyma, összeállítom a tésztát. Szépen sorban teszem a hozzávalókat a tálba, majd az okos kis gépem mindezt jól összekeveri. Először lassabb fokozaton  keverem, majd ha nagyjából összeállt a tészta, kiveszek egy darabot a következő adag öregtésztához, majd mehet bele a pirított hagyma. Ezzel már gyorsabb fokozaton dagasztom még pár percig. Majd mehet aludni az ágyba. Ez kifejezetten Csibe baba feladata, aki nagyon ügyesen be tudja takargatni a tésztát :). Elég lehet neki egy rövid órácska is, de akár egész éjszakára is hagyhatjuk. Minél tovább kel a tészta, annál finomabb lesz. Ébredés után, laza kis veknit formázok belőle, ezt nem is kel túl sokat gyúrogatni és a formába teszem, amiben majd sülni fog.  Mivel nem akartam, hogy oldalra túlságosan kikeljen a tészta mellé két papír gurigát tettem, előzőleg folpackkal betekerve, bár a gyümölcskenyér forma is jó ötlet lehet ;). Kb 30 perc kelesztés után a tetejét bevagdostam, majd a tetejére fedőt borítottam. Jénait, hogy felfele legyen helye még nőni. Valamint egy kis vizet spricceltem a jénaiba, mert a gőz is jót tesz a kenyérkének. Előmelegített sütőben 230 fokon kb 30 perc kellett neki. A végén még kapott pár percet fedő nélkül is, hogy szépen piruljon. Rácson hűtöttem ki. 
  
  
  Jó étvágyat!